17. Fejezet

Szeptember 26. péntek 

Két héten keresztül nem csináltam semmit. 2 hét! Az orvos plusz egy pár napot javasolt a vállam miatt... tehát már most ilyen sokat hiányoztam a suliból. A napi rutinom ez volt: reggeli, olvasás, gépezés és telefonozás, stb., ebéd, és újra... unalmas napok. És ami a napok nagyrészét kitöltötte: gyógyszer, orrfolyás, kenőcs... ma már szerencsére jobban vagyok. A betegségem alatt Em és Domi hozták a házikat és Vivi is átjött néha, hogy gyakoroljunk a német versenyre. Nagyon jól esett, hogy még csak ilyen rövid ideje ismerjük egymást, de mégis ennyire törődnek velem. Máté is átjött és eltöltöttünk pár kellemes percet, meg néhány olyat, amiben ezelőtt nem volt részem... :) Mindegy. :) Persze ők is pánikoltak az elején, hogy mi van velem, de a doki is megmondta, hogy nem komoly. Csak egy megfázás és egy kis (nagy...) véraláfutás. Még szerencsém is volt. Amúgy Patrik is sokszor kedveskedett nekem, vett a pékségbe kakaóscsigát és nézett velem TV-t is. Filmmaratont tartottam, (amiben néha segített egy pár ember:) ) meg a sorozataimmal is egy csomót haladtam. Mondjuk tanulnia kellett volna, de hát most az egyszer végre sokat voltunk együtt. Ma délután Vani és Lili jött át meglátogatni. 

Szeptember 29. Hétfő

A betegség utáni első napom. Ééés Dani szülinapja :) Mivel új vagyok, és az efféle dolgokat még nem tudom (megkértem a lányokat, hogy írják fel nekem az ilyeneket). Mindenki jófej volt, és köszöntött, jó hogy meggyógyultam stb., de most máson volt a hangsúly. A fiúk egy tortát hoztak be a suliba, és a szülinapos korával megfelelő számú, "Happy Birthday!" feliratú héliumos lufit. A tortát nem lehetett Botitól megvédeni, úgyhogy egy méretes lyuk tátong a közepén... hát, troll a köbön. :D A héliumos lufiról meg ne is beszéljünk! Szerinted... úgy végződött, hogy mindenki szívta a lufikat, és úgy beszélt, mint az Alvin és a mókusokból a... hát... a mókusok. :D Nagyon vicces volt! Örök emlék marad, az tuti. Na de az elején. Amikor Dani belépett a terembe, mindenki egy nagy "Boldog szülinapot!!!" kiáltással köszöntötte, majd ajándékot adott neki. Dani meghívott mindenkit egy "összejövetelre". Én odamentem hozzá bocsánatot kérni, amiért nem vittem neki semmit, és megkértem, hogy jöjjön el velem valahova suli után kiengesztelésképpen, úgyhogy jól elbeszélgettünk. Kikísért ebédszünetben a sulihoz közeli boltba. Nem értette, hogy miért pont őt kértem meg, de hamarosan rájött. Csendben sétáltunk, majd megálltam a bolt előtt és hozzá szóltam:

- Maradj itt, majd jövök.

- Miért nem mehetek be?

- Csak. Öö... Tölts le nekem jó zenéket, itt a telefonom. 

- Oké...

Bementem a boltba és vettem egy csomag százas zsepit, meg egy mogyorós milkacsokit. A csokit belerejtettem a zsepicsomagba, majd egy celluxszal összeragasztottam. Kimentem a boltból, majd odamentem Danihoz.

- Itt a tele... most komolyan egy csomag zsepiért jöttünk idáig? - monta.

- Boldog szülinapot! - mosolyogtam, és nyújtottam a kezemben lévő "ajándékot". 

- Kösz... - röhögött fel, majd elvette tőlem.

- Most mi van?! Nem örülsz a zsepimnek?? - mondtam nevetve.

- Elosztogatom. 

Visszamentünk a suliba, pont beértünk órára. Következő szünetben Máté odajött, hogy mit csináltunk. Elmondtam neki, úgyhogy nem féltékenykedett. Ráadásul még meg is beszéltünk egy (na jó, három ^-^) randit. Következő óra után Dani odajött, hogy észrevette a csokit az üzenettel. (Ezt írtam rá: "Azt hallottam ez a kedvenced. Ma órák után kutyasétáltatás? -R")

Igennel válaszolt, mindkét mondatra. 

- Persze, majd hívlak. De még haza kell előtte mennem. Annával találkozom, együtt írunk leckét.

- Hű, de romantikus! - vágtam lenéző képet. 

- Nehogy leszóld a programjaimat! - bökdösött, lökdösött és ütögetett meg. Persze csak hülyéskedésből.

Otthon Patrik érdeklődött az első napomról, olyan aranyos öcsém van.❤️ Danival a sétálás jó volt, sokat beszélgettünk. A kutyája, Dusty nagyon cuki, és okos. Mondhatnám, hogy pont, mint a gazdája, de az furcsán hangzana, így hogy van barátom. Mondjuk ha Danival vagyok, egy kicsit fura érzésem van... még sosem tapasztaltam ilyet. Na mindegy. 

 Mikor hazaértem, anya által hozott kajájából vacsiztam, meg TV-t néztem Patrikkal és apával. Anya elment vacsorázni, mert a munkahelyén meghívta valaki az ott dolgozókat, úgyhogy oda ment. Lefekvés előtt olvastam, meg neteztem, majd elaludtam.

Vélemény: jó nap. Danival jól elvoltam, egyre jobban kezdjük megismerni egymást. Amúgy... Még ilyen ajándékot sosem adtam senkinek. Még eszembe se jutott ilyesmi. :D 

Október 5. vasárnap

Ezen a héten nem volt semmi különös, tanulás, átlagos dolgok. Mátéval a találkozók jók voltak, egyszer náluk, egyszer nálunk találkoztunk. Valami romantikusat szervezünk a jövő hétre, harmadik randinak. Tegnap volt Dani szülinapi bulija. DE! Lili szülinapja másodikán volt, és Anna kitalálta, hogy tartsák együtt. Mindketten beleegyeztek, úgyhogy megszervezték a partit. 

     A buli egy bowling teremben volt.

 15-kor elindultunk a srácokkal és lefogalaltunk két pályát 2 órára. Miközben a megrendelt innivalókra vártunk felosztottuk magunkat két csapatra. A csapatkapitányok a szülinaposok voltak, Dani és Lili. Cetliket húztunk Vivi baseball sapkájából rajta a nevünkkel. A csapatok a következők lettek:

Dani csapata: Anna, Boti, Hegyi, Domi, Martin és én

Lili csapata: Máté, Vani, Emma, Geri, Áron, Vivi

És elkezdődött... A JÁTÉK. Leírni nagyon hosszú lenne, úgyhogy inkább pár szóval összefoglalom: "strike!!!", "nemgurítottamleegybábútsem áááa", röhögés, pacsi, ölelés, "tejösszfigyeljvagymiénkapont!!!"... El lehet képzelni :D

Nagyon jól éreztük magunkat. Lili és Dani kapott egy halom ajándékot, aminek szerintem nagyon örültek. Az én ajándékom Daninak: hát... Egy ideig gondolkoztam, mert fiúnak vásárolni nehéz, de végül meglett: egy csomag Celebrations csokit, egy vicces feliratú pólót és a Trónok harca című könyvet vettem meg. Lilinek: Leiner Laurától a Bábel című könyvet vettem, mert én is olvastam már és nagyon tetszett, meg egy nagy tábla epres csokit és egy lila körömlakkot körömdísszekkel. Az ajándékok mind a kettőjüknek tetszettek. A bulin megismerkedtem Hegyivel, hozott nekem üdítőt, mert elfogyott és a pincérre pedig rájött a szapora :D. Amúgy nagyon kedves srác, jól kijöttünk egymással. A buli végén kicsit elcsapódtunk a lányokkal a többiektől, hogy külön is boldog szülinapot kívánjunk Lilinek. Majd elbúcsúztunk mindenkitől. Máté ottfogott egy kicsit :) , ügyhogy beleshettem a "kulisszák mögé". Igazából mindenki tök jó arc, csak általánosban nem voltak valami érettek (legalábbis nálunk) a fiúk. Otthon Patrikot hallottam valakivel telefonálni a hokicsapattal kapcsolatban. Kiderült, hogy Vani csapata megszűnik nemsokára. Patrik próbál intézkedni, hogy mehessen hozzájuk. Szegény Vani... Nagyon szerette azt a csapatot. És Rik egyesületénél nincs lánycsapat. Ha megoldható, még akkor is a fiúkkal tudna csak játszani. Kora este átnéztem a tanulnivalókat, majd lementem vacsorázni és később együtt megnéztünk egy filmet. (Reklám közben láttam egy sorozat promóját és felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy majd egyszer elkezdem nézni. A sorozat címe; Hazug csajok társasága, vagy angolul Pretty Little Liars) 

A film után felmentem a szobámba és a Tumblr nézegetése közben Niki elmesélte Skype-on, hogy Norbival (a fiú, aki tetszik neki) együtt mentek haza a suliból és nagyon sokat beszélgettek, úgy látom nagyon belézúgott. Ahogy nézegettem a képeket, posztokat láttam nagyon kreatív dekor öteleteket és eldöntöttem, hogy én is kidekorálom majd a szobámat. Van egy csomó öteletem és már alig várom, hogy nekikezdhessek! :) 

Vélemény: Jó volt a buli. I love my friends ❤️ Nikinek nagyon örülök, remélem, hogy összejön nekik, viszont Vanit nagyon sajnálom, majd holnap megvigasztalom.

16. Fejezet

Szeptember 15. hétfő

A csodálatos hétvége után megint egy újabb hét suli jött. Elég nehéz volt felkelni a (NAGYON) későn fekvés miatt. Lementem a nyuszis pizsamámban és megettem az reggeli müzlimet, aztán beszóltam Patriknak, hogy ébredjen. Ő is beszólt, de nem valami szépen. Más értelemben. Ő is álmos... A suliból majdnem elkéstünk, de végül szerencsére beértünk. A hétvége jó volt, de ez egy rohadt szerencsétlen nap. Az első kis jel, hogy rossz terembe mentem 2. órára... Persze időben rájöttem. Majd, ahogy ki akartam venni a táskámból a könyvem, bevertem a fejem a padba. Léna (Királyné), a matek tanár észrevette és próbált kedvesen beszélgetni, megkérdezte, hogy jól vagyok-e stb. Ebben csak az volt a rossz, hogy elkezdtem hebegni valamit, amikor kérdezett, de nem figyeltem... Éppen Botit néztem, aki valami fura táncot járt, és egy Burger King-es papírkoronát próbált Királyné fejére rakni. Pechére megfordult... 

- Nagyon vicces Botond! Nem unta még meg az évek alatt?

- Tanárnő, ezt nem lehet megunni. Annyira jó neve van! Nem tehetek róla. 

    

Királyné kiment, majd Botihoz szóltam. 

- Hát ez nagy volt!

- Kösz, tudom - mondta önelégült képpel. - Komolyan, miért megy hozzá Királyhoz, tudhatta volna, hogy vele ilyen sorsa lesz. - röhögött fel. - Amúgy te mit botladozol itt?

- Bevertem a fejem. Nem botladozok.

- Jaaa! Azt hittem, hogy csak úgy táncikálsz. Jársz táncra, gondoltam szeretsz csak úgy magadba ugrándozni. Ha. Ha. Ha.

- Persze, csak úgy elkezdek kánkánozni a suli közepén! Hülye - röhögtem el magam. 

Ez volt a nap fénypontja. Sam megint balhét csapott, de ezennel Vanin csattant az ostor. Szemtanúja voltam a veszekedésnek:

- Vani, hallottam, hogy voltál Domi partiján. Hogy érted el ilyen kicsiként, hogy meghívjanak?

- Egyszerű. Jóban vagyok velük. 

- Persze... Vagy őket is megzsaroltad!

- Mivan?! 

- Fogadok azért jöttél most ide, hogy megzsarolj! Hogy megmond mit kérsz a karkötőmért amit elloptál tőlem! - nyújtotta a kezét Samanta, hogy Vani odaadja a karkötőt.

- Mi?? Én nem loptam el semmit! Ráadásul te jöttél ide hozzám!

És odament Domi.

- Sam, ott van a karkötő a kezeden! Ez megint milyen terv akart lenni? Megvádolsz egy hetedikest csak azért mert nem vagyunk jóban? Ez beteges. De nem is érdemes kiosztanom téged. Gyere Vani! - és kézenfogva elhúzta hozzánk Vanit. 

Az angol jó volt, és annnnyira szeretek angolul beszélni. ❤️ Aztán német jött. A tanár felajánlotta, hogy mehetek versenyre, Vivivel (Chren) együtt. Eddig nem is nagyon beszéltem vele, de tök jófej. És jól tud németül. Ő egy baseball sapkás, bőpulcsis stílusú csaj. Ő ezt szereti. Legalább egyedi. Mondtam neki, hogy beszéljen Annával (jóban lennének, kb ugyanaz a stílusuk) és jöjjön oda hozzánk szünetekben, ha szeretne. Általában csak egyedül van és zenét hallgat. Megbeszéltük, hogy holnap délután átjön és gyakorlunk a versenyre. Adott pár felkészítő feladatot, amit megcsinálunk majd. Szilágyi, a német tanár azt mondta, hogy van egy meglepetése nekünk a verseny utáni németóra előtt. Izgulok:)

Ebéd után Partikkal a suli előtt találkoztunk, és hazaindultunk. Már csak két utcányira voltunk a háztól, amikor elkezdett zuhogni az eső. Amikor már az utcánkban voltunk, elkezdtünk futni. Ekkor jött a nap legrosszabb része. Megcsúsztam, és hátraestem a kezemre és a fejem is bevertem, megint. Csak néztem az arcomra hulló esőcseppeket, és hirtelen minden lelassult. Nem bírtam megmozdulni.

- Úristen Roni, jól vagy?! - jött oda Patrik, és felsegített.

- Aú. A-ú. Nem bírok megmozdulni. Várjunk egy kicsit. - egy perc elteltével újra megpróbált felhúzni. Végre sikerült.

- Megvagy?

- Persze, csak kicsit fáj a kezem. Meg a fejem. És a seggem.

- Gyere, hazamegyünk. 

Otthon az öcsém segített átvenni a vizes ruhámat, mert a bal vállam nagyon fájt. Hozott rá (és a fejemre) jeget, majd felkötöttük egy sállal. A kanapéra megvetette az ágyam, és lefeküdtem pihenni. Azóta csak TV-t nézek és naplót írok. Pont a másik kezem sérült. Anya hazaért, és persze nagyon megijedt, de mondtam neki, hogy jól vagyok. Csinált nekem palacsintát és bekente a fájós részeket gyógykenőccsel. A tesóm is tök jófej volt.:) Nem csesztetett. Apa is megijedt, de megnyugtattuk. Hát ezért van ilyen sok időm.

      

Vélemény: Szerencsétlen vagyok. Remélem jól leszek holnapra. Olyan gondoskodó családom van.❤️ szeretem őket. 

Ui: fájok. (mindenem fáj!!!) 

15. Fejezet

Szeptember 14. Vasárnap

Reggel arra ébredtem, hogy Vani leesik az ágyról... hát, jó. 

- Auuuu! - kiáltott fel.

- Aaaaaaaaaztarohadt! Mi a jó k**va életet csinálsz?! -  fájlalta magát, majd káromkodott Domi... mert Vani történetesen rá esett... 

- Jaj, Domi! Bocsi... 

- Vani! Mit művelsz?

- Leesem az ágyról?... 

- Értelem... - röhög fel Domi. - De ezt egy pár csontom bánta... - állt fel a derekát fogva. 

- Mi történt? - jött be a szobába Domi anyukája (aki éjjel jött meg), és Tini. Ők már a reggelin dolgoztak. 

- Semmi... csak Vani leesett az ágyról. - mondta Lili.

- Dominak meg eltört a dereka. De amúgy semmi. - fejezte be Anna. De látva Domi anyukája arcát, inkább helyesbített. - Csak vicceltem!

Miután mindenki feltápászkodott a földről/ágyról/stb.-ről, kimentünk a nappaliba és bekapcsoltuk a TV-t. Tini és Domi anyukája (aki megengedte, hogy tegezzük, szóval csak szimplán Petra) hozták a reggelit. Kakaó, és csokis keksz. De nem akármilyen. Meleg, és ahogy a szádba veszed, omlósan összemorzsolódik, majd a csokidarabkák elolvadnak a szádban... isteni! Komolyan, ide fogok járni! Folyton... *-* Hmm.... ez egy álomvilág! Ezután felöltöztünk, a mai szettem egy sima, kantáros farmer (nem tudom hogy hívják, amúgy meg totál régi, de ide megfelel), meg alá egy sima fehér póló.

- Lányok, én most visszafekszem aludni, érezzétek jól magatokat! - mondta Petra.

- Rendben, köszönjük! - válaszoltuk. 

- Na csajok, mit csináljunk? - kérdezte Domi.

- Nem tudom... 

- Twisterezzünk! Vaaagy... számháborúzhatnánk! 

- Kinectezzünk vagy újságtáncoljunk.

- Beszélgessünk.

- Selfiezzünk! - hangzottak a válaszok.

- Szerintem mind jó ötlet. Az úgy milyen lenne, hogy először beszélgetünk, és selfiezünk, majd ha már nem dobjuk ki a taccsot, szép sorban az összeset...

- Oké. :) 

- Jó ötlet.

- Anyucinak tetszik. 

- Sam&Cat?

- Naná!

Miután ezt a roppant fontos témát megvitattuk, el is kezdtük megvalósítani a tervet.

- Jajjj... bár... hogyha... - próbált beszélni Anna.

- Mi van? - kérdezte mindenki egyszerre.

- Ronival még el sem meséltük, hogy békültünk ki... és arra gondoltam, hogy most elmondhatnánk. 

- Tényleg! - reagáltam, felfogva a dolgokat.

Szóval, egy ideig ezt meséltük, aztán Nessa benyögi:

- Csinálhatnánk karkötőket egymásnak, hogy jelképezzük, mindig számíthatunk egymásra, és egy csapat vagyunk. - erre mindenki elkezd röhögni. De csak azért, mert ezen már rég túl vagyunk. Amúgy nem rossz ötlet.

- Oké, belevesszük a tervbe. :)

Domi fölment a szobajába pár karkötőhöz való gumiért és ezeket a szép színes karkötőket gyártottuk belőle: 

Karkötő készítés közben dumáltunk a fiúkról, filmekről, szexi Justin Bieberről (Emma kedvéért), sportokról és mindenről igazából, mert be se ált a szánk. Em karkötője lett a legszebb ilyen szivárvány színű. 

Eljött a várva várt ugrándozás azaz X-Box-ozás. Elsőnek a sport seazon 1&2- vel játszottunk. (volt benne síelés, foci, röpi, tenisz, ping-pong, amerikai foci, darts és stb.) Az amerikai foci volt a legviccesebb futottunk mint állat és mindig kiakadtunk azon h az ellenfél ránkugrik, ez csalás! A sportos játék után megpillantottam egy táncos játékot a polcon, Just Dance 2014-et, levettem és átnéztem rajta a zenéket. Nagyon jók voltak rajta! 

- Domi, rakjuk most be ezt! -és a kezébe adtam a lemezt.

Domi berakta és elindult a játék. Ezt ugye maximum 4-en lehetett látszani ezért felosztottuk magunkat: Anna, Lili, Tini és Domi, Vani, Emma, én. Nekem nagyon tetszett ez a játék majd én is megveszem magamnak otthonra! A tánc olyannyira lefárasztott minket, hogy amikor meghallottuk, hogy Domi anyukája, Petra - aki idő közben újból felébredt, és meg is főzött (vagy rendelt?) - ebédhez hív minket, gyorsan az étkezőbe sprinteltünk. Az ebéd valami isteni volt, lazagne ala Petra, üdítőnek pedig készített nekünk egy kancsó limonádét. Ebéd után felmentünk Domi szobájába és csináltunk egy csomó képet, amik közül párat facebookra is kiraktunk. Volt itt mosolygós, csücsörítős, szíves, peace-es és mindenféle arckifejezés, szóval nagyon jól elvoltunk. Emésztés és szelfizés után, újságtáncoltunk. Párokba rendeződtünk, én most Vanival voltam együtt. Ami nagy mázli volt! A játék lényege annyi, hogy megy a zene, egy újságon áll és táncol mindenki, párokban. Amikor megáll a zene, mindig félbe kell hajtani a lapot. És akármit csinálhatsz, de csak az újságon lehetsz, és táncolnotok kell, ha valaki lelép róla, az a csapat kiesik. Nagyon vicces.:D Mi úgy oldottuk meg, hogy Vanit a hátamra vettem.Jó volt.<3 Sajnos délután 3-kor haza kellett mennem, mert hétfőre kell készülni angolra, szódoga lesz és még a matek házim sincs kész. De hamar ismétlést csajok!♥

Otthon leültem tanulni a matek lecóm, egy picit nehéz volt, de 1 óra alatt megírtam. Az angolon meg nem szenvedtem annyit max. 20 percet. Szeretem az angol nyelvet. Tanulás után benéztem Patrikhoz, ő éppen valami hokis játékkal játszott a PlayStation-én ezért úgy döntöttem nem zavarom. Lementem az emeletről anyukékhoz, anyu pont a vacsorát csinálta, apu pedig Tv-zett, így hát leültem mellé. Nem tudom pontosan mit néztünk ha jól tudom egy krimi sorozatot, ha jól rémlik a Castle-t. Nekem tetszett, apunak pedig ha jól láttam még jobban, mint nekem. 

- Gyertek! Kész a vacsora! -hívott minket anyu az asztalhoz. Patrik viszont nem hallotta, ezért felmentem és szóltam én is neki. 

- Rikk, drága öcsém, gyere, mert felfalom a drágaságos vacsidat! - poénkodtam.

- Megyek Roni! Csak a drágaságomat ne bántsd! - szólt le Patrik.

Neee, és leesett, hogy ezt mondja az a kis szörny a Gyűrűk urában. Most is szakadok ezen! Viberen meg is iratam Nikinek, hogy vacsizok. A vacsora spagetti bolognese volt amit egyszerűen imádok! Az olasz kaják a kedvenceim! Vacsi közben Patrik elmesélte, hogy a mai meccsen 4:2-re legyőzték a Dunaújvárost és ő lőtte az első gólt. Én nagyon büszke vagyok a kis öcsikémre, meg is ölelgettem és most ő is szivesen ölelgetett. Ezután felmentünk és elmentem hajatmosni aztán beszárítottam egyenesre majd pizsit húztam és bavackoltam magam a szobámba. Ekkor telóm többet is pittyegett, ezért megnéztem, hogy ki írt:

Most Annától, és Mátétól kaptam üzenetet, de volt egy régebbi is, ami Nikitől (nagyon hiányzik:'/♥) jött. 

Anna üzije:

"Szijaa Rona holnap tali a sulinál vedd fel a conversed és azt a menő cap-et, amit a taskádba rejtettem. Puszi Anna ;)"

Ekkor előkaptam a táskám és megtalaltam benne azt a cap-et amit Anna rejtett bele. Nagyon menőn néz ki, holnap tutti felveszem. 

Máté üzije: 

" Szia drágaságos nyuszim...na jo tudom béna még mindig nem tudtam neked egy jó becenevet kitalálni. De nagyon szeretleeek sok eeee-vel és holnap tali a suliban. Addig is jo legyél XD.. "

Én üzim:

" Nekem is nagyon hiányzol Máté ! Én is szeretlek! Puszi :* "

Niki pedig azt írta nekem h menjek fel skypera és majd mesél. Előkerestem a laptopom és bekapcsoltam, közben megírtam Nikinek, hogy megyek skypera. Gépemen gyorsan bejelentkeztem és már hívtam is.

- Szia életem! Mi történt? -kérdeztem.

- Hello..már nagyon hiányzol nekem és képzeld el, hogy jött egy új csaj az osztályba...és most ... -akadt meg a szava

- Mi a baj? -meredtem rá aggódva.

- Most minden olyan rossz lett, mert állandóan engem csesztet és láttam, hogy a Norbival flörtölt, aztan ...megcsókolta...- fakadt ki és elkezdett sírni.

- Ne sírj..És ..járnak?

- Azt nem tudom, de nekem Norbi már nagyon régóta tetszik, ugye tudod és most meg nem veszíthetem el ...pont most. 

- Figyelj ide most rám, ne hagyd, hogy egy olyan ember akit szeretsz másé legyen, harcolj érte és hidd el, hogy nem éri meg szomorkodni, hanem légy nő, nézz annak a libának a szemébe és soha se hagyd, hogy kihasználja az érzéseidet. Ha meg nem járnak lehet, hogy csak téged szeretne bosszantani és szerintem te egy nagyon elszánt csajszi vagy, minden jo lesz hidd el. 

- Nagyon köszönöm Roni, legszívesebben megölelnélek...már nagyon hiányzol nekem! Legjobb barátok örökre! - mosolyodott el a sok sírás után Niki és átölelte a monitort ahogy én is.

- Nekem is nagyon hiányzol csajszii majd nemsokára talalkozunk. De most mennem kell holnap suli. Puszillak Szia! 

- Én is téged jóéjszakát Ronim! - és kezével egy puszit küldött a kamerába majd kinyomta a beszélgetést. 

Gépemet kikapcsolva elhelykedtem az alváshoz és még benyomtam egy zenét (Ariana Grande: Best Mistake) majd amikor vége lett leoltottam a lámpám és aludtam.

Vélemény: Nekem vannak a legjobb barátnőim, imádlak titeket! Niki már nagyon hiányzool!! 

14. Fejezet

Szeptember 13. Szombat

A buli napja! :)) 

9-re kell ott lennem Domiéknál. Vanival megyek, mert még nem voltam náluk... persze Vani már járatos a házukban, mivel legjobb barátnők. Fura, de így van. 

Negyed 9-kor ébresztett a mobilom, Pharrel Williams - Happy számával. :) Mert nagyon vártam ezt a napot, olyan jó lesz.<3

Szóval. Meghallottam a dalt, rögtön felpattantam, táncoltam egy sort és lementem reggelizni. Most csak egy müzlistál Cini Minis-t ettem TV-nézés közben. Patrik még aludt, úgyhogy nem zavart be. Aztán elkeztem készülődni. Ágyigazítás, fogmosás, öltözés (a mai szettemet egyszerűen imádom! *.* bézs, hosszú szárú Converse, farmer sort, de az a fajta ami rád simul, Micky egeres ujjatlan póló, ez viszont bő, karkötők, napszemüveg, az a fajta ami manapság nagy divat volt... olyan aminek a sarkában van egy kis vonalka... na mindegy. Szóval olyan, sötétkék, de el lehet nézni feketének is, és a szárán pici fehér pöttyök vannak. Mindenhez megy és nagyon cuki! Szeretem♥ Jah, meg egy Minnie-egér hajpánt. :) Azért szeretem, mert tetszik, és újra gyereknek érzem magam benne... szerelmem ez a szett!

Mondjuk már ősz van, de tegnap és ma 28 fok körül van érthetetlen módon... holnapra már ősziesebb időt mondanak), fésülködés, majd egy kis szempillaspirál és kész vagyok. Elraktam a maradék cuccot ami kell a bulira, de ma még használtam (pl. fésű, fogkefe stb.), majd bementem Patrikhoz, megpusziltam, megsimogattam, felpakoltam a sütit amit viszek, elköszöntem anyáéktól, és becsöngettem Vaniékhoz. Vani nyitotta ki, éppen indult ő is. Elsétáltunk Domiékhoz, szerencsére nincsenek messze. Becsöngettünk.

- Vani, Roni! Sziasztok! Gyertek be!

- Szia Domi. - egy-egy öleléssel köszöntöttük egymást, majd bementünk. Szép házuk van! Egy szintes, de szép. Nagyon otthonos, és személyre tervezett. Van benne régies, modern, átlagos, és ezek egyben. Tetszik. 

- Mi vagyunk az elsők? - kérdeztem.

- Igen, ti. Oh, csöngettek. Ness, addig légyszi pakold ki a konyhába a kajákat.

- Okés. - válaszolta Vani.

- Ness? 

- Aha. Vanessza vagyok. És szoktak Vaninak, Vancsinak, Nessanak, Nessnek, és Nessinek is hívni.

- Tök jó. Várj!:D Nessi? Mint a Loch Ness-i szörny? :D

- Aha. :D Tudom, de ez van.

- Neem, nekem tetszik.:))

- Akkor jó. ;)

- Szép házuk van.

- Ugye? Nekem is tetszik. - mondta Ness. :)

- Sziasztoook! Roni! Vani! 

- Emma! Szia!

- Tök jó a ruhád Rona. És a Minnie-füledet is nagyon bírom. :)

- Köszi Em. Rona... jó becenév:D

- A többiek is megjöttek! - szólt Domi. - Már csak Tini nincs itt. Mit csináljunk amíg megjön?

- Fessük ki egymás körmét! - veti fel az ötletet Anna. 

- Oké. :) - egyezik bele mindneki.

Emma az enyémet festi, de előtte én az övét. Vani és Domi egymásét, Anna és Lili szintén. 

- Gyertek be a szobámba, ott odaadom a körömlakkokat!

- Azta! - csodálkoztam.

- Ugye? :D - reagált Vani.

- Mi van? - értetlenkedett Domi. 

- A házatok... gyönyörű. De a szobád... eszméletlen.

- Köszi.

A körömfestés után (az enyém fehér lett, csak úgy szimplán, de nagyon tetszik!! :)) Domi elmesélte Gerivel az egész történetét. Kedden lesznek 2 évesek. Legalábbis akkor mondták ki hivatalosan. Egy fél-negyed évig nem volt... "hivatalos". Mert együtt jártak általánosba is, Dominak ő volt a legjobb barátja, mert akkor is különbözött a többi lánytól. Aztán 13 évesen történt valami... de csak egy idő után lett "bejelentve". Nemsokára Tini is megérkezett és elkezdtük a bulizást. Neki is gyönyörű ruhaösszeállítása volt, egy hátul hosszabb elöl rövidebb menta színű ruhát és hozzá passzoló masnis balerinacipőt viselt. A bulin a szülők nem voltak ott , Domi "megengedte", hogy elmenjenek moziba és egy indiai kajáldába, ahova ő úgy se szeretett volna menni. :D 

*a körömlakkozás* 

Tinit Emma gyorsan ahogy meglátta körömfestésre hívta és egy nagyon szép francia manikűrt készített neki. Tiszta tehetség bár (gondolom) a nővérétől nézi el. Igen ugyanis az ő nővére nagyon szereti a divatot és a ruhatervezést, a legnagyobb álma pedig az, hogy kimenjen Párizsba dolgozni és tanulni. Mutatott is nekünk róla egy képet (szőke haj, barna szemek, remek stílus) majd még párat a nagyon édes kiscicájáról Meredithről. Egy kis tündéri állatka. Ezután Vani is beszámolt a hokis sztorijairól, mint pl. a multkor két gólt is lőtt egy meccs alatt. Ezután Domi benyomta a ma estére készített CD-jét és táncoltunk egy csomót. Anna tényleg nagyon jól nyomta és kihívott poénból egy táncvidalara, de végül a párbajunk eredménye döntetlen lett a csajok szavazata alapján. Miután belefáradtunk a sok táncolásba beültünk a TV elé és kerestünk egy filmet ami mindenki elvárásának megfelelt. A döntésünk így végül a csajok bosszújánál állapodott meg. Pattogtattunk egy kis kukoricát és elhelyezkedtünk kénylemesen. A film nagyon-nagyon tetszett. 22-kor körül vége lett de mivel még nem voltunk álmosak dumáltunk még egy picit:

-Ti bírjátok az alkonyatot?-kérdezte Tini.

-Én nem nagyon..-válaszoltam.

-Szerintem nézhető, de én csakis a második és harmadik részt nézem meg a félmesztelen Jacob miatt.-felelte Emma

-Na de Emma! - röhögött fel Domi. 

- Jó, de a csajok bosszúját néztük, nem rémlik? - méltatlankodott Anna. 

- Tudjuk nyugii! De Tini hozta fel a témát!

- Jól van fogjatok mindent rám.-nevetett Tini.

Ekkor valami furcsa tűnt fel a csajoknak, és hátranéztek majd meglátták az alvó Vanit Domi ágyán. Nagyon aranyosan aludt, mint egy kis szőke angyal. Így hát Domi nem tudott ma a saját ágyában aludni. Az óra 23:19-et mutatt amikor Emma, Domi, Tini és Lili is takarodót fújt magának de én még nem voltam álmos, ahogy Anna se. Mi lementünk a nappaliba, hogy ne zavarjuk a többieket és leültünk a kanapéra. Beszélgettünk mindenféléről és rájöttem, hogy nincs miért utálnom őt hisz csak féltékenység szállta meg mind a kettőnk fejét. Őszintén örülök, hogy kibékültünk. Azt is elmondta Anna, hogy neki van egy 19 éves bátyja, aki minden fiú ügyön felkapja a vizet és ezért nehéz magának barátot találnia. Elmesélte, hogy annak idején (na jó, nem olyan régen) úgy barátkozott össze a Lilivel, hogy rajzolt éppen valamit amikor odament hozzá, megdícsérte a rajzát és együtt rajzoltak, beszélgettek, megismerték egymást, azóta legjobb barátnők, igaz stílusukban különbözőek. Én is meséltem neki Nikiről, a debreceni barátnőmről és a barátságunkról. Ezután már mi is elálmosodtunk és elmentünk aludni.

Vélemény: Fantasztikus nap, Annával jókat beszélgettünk. :) Emma pedig lebukott hisz nézegeti Jacob félmesztelen felsőtestét! Ejnye Em! XD

13. Fejezet

Szeptember 12. Péntek

Végreeee!! Végre péntek! :) 

Elég gáz fejjel ébredtem, de amint rájöttem, hogy milyen nap van ma, rögtön kivirult a pofám. :D Reggel gyorsan magasra összefogtam a hajamat és lementem megenni a müzlim. Amikor én már mindennel végeztem, Patrik még NAGYON aludt. xD  Úgyhogy besunnyogtam a szobájába, és rávetettem magam, mint egy kenguru, elkezdtem püfölni egy párnával, miközben azt ordítottam, hogy "ÉBRESZTŐ ÖCSÉM!!!". Szóval, hatásos ébresztést biztosítottam számára.  :DD

- Roniii!!! Mi a francot csinálsz?!?! 

- Csak azt próbáltam elmondani, hogy el fogunk késni és fel kéne kelned. - feleltem röhögve. :D

- Ezt még visszakapod. Emlékezz, ha kenguruugrásban ébresztelek fel. 

- Ugye, hogy olyan volt, mint egy kenguru? :D

...

A suliban hiányzott az ofő, úgyhogy helyettesítő tanár volt, Réka, az énekes kedvencünk. :) Jófej, laza...amolyan "álomtanár". Az órára Réka egy olyan játékot talált ki, amivel kiderül, mennyire ismerjük egymást. Egy papírra rá kell írni a ránk legjobban jellemző tulajdonságot, amit beadtunk. Ezeket Réka felolvasta, és az osztálynak ki kellett találnia, hogy ki írta. Nem akartam írni, hogy új vagyok, az úgy túl könnyű lenne. Volt egy csomó, akit nem ismertem. Ez nagyon ciki... de így van. Látásból felismerem őket, de nem foglalkoznak velem, én se velük. De már így is van itt, Dunakeszin (nem Debrecenben:D) egy kerek életem.<3 Szóval mindegy. Ezekre emlékszem Kristóf (Hegyinek hívták a fiúk), Martin, Áron... hát, ennyi. :D kicsit rövidtávú a memóriám.:DD 

Emma ezt írta: "Szőke vagyok, természetes, deszkázom, mint Domi édes, moziztam a Ronival, Kick Ass 2-t popcornnal. :)" De cuki♥ behalok :D Domi: "Deszka a mindenem. Bulim lesz a hétvégén. Tetkóim vannak, de senki nem tudja miért. A fiúm tiszta hülye:D Geri... bocs:D" Anna: "Dani a csávóm, ne nyúlja le senki. Sztem mindenki tudja ki vagyok:$$" oké... nagyjából kiismerem, (és jófej lenne alapból) milyen a személyisége, de ez a szerelem megbolondítja. És ez nekem nem jó... már egyszer az eszméletem bánta... hogy lehet olyan jól célozni? És honnan tudta, hogy ha ott eltalál kába leszek?! Na mindegy... 

Szóval. Az órák jók voltak, Boti beszólt párat, (látszik a pénteki hangulat:D) például föcin (szünetben Videómániát nézett, megkért egy végzőst, hogy "sugározzon nyíltan" :DD no comment. Először nem, de aztán kapott a srác mobilnetéből.:DD nee. Sírok. :"D) Szóval benyögte, hogy: "hol a dislike??" *előveszi az atlaszt* "Itt!" Hülyeee:D 

Emmával az egyik szünetben elvonultak, dumáltak, stb. Megszoktuk már, hogy együtt vannak, de sosem lógtak annyira egymáson. Szerintem nem is kell. Domi és Geri kapcsolata inkább olyan "barátias". Kétszer láttam őket csókolózni össz-vissz. Na de mindegy.

Órák után lementünk az ebédlőbe. Siettünk, hogy hamar hazaérjünk, elkészüljünk és megbeszélhessük a hétvégi bulit. Ma tarhonyás hús volt a kaja, de adtak mindenkinek egy barackot is, mert bevezették, hogy az ebéd mellé minden pénteken adjanak valamilyen gyümölcsöt. Most is, mint mindig a csajokkal, Domival, Emmával és Tinivel ültem egy asztalnál. Ahogy körbe néztem láttam Szamantát és Márkot, a 12.-es srácot együtt, aztán a mellettük lévő asztalnál Dzseni és Fanni figyelmesen nézték enyelgő barátnőjüket. Elég furcsa lányok de gyönyörűek. Mondjuk Dzseni (facebook nevén Jenii...) elrontotta magát a piercinggel és a folytonos sminkeléssel. Fura, de az ombre nagy divat mégis csak Fanninak (rózsaszín hajvégek...wow), egy lánynak az osztályból, azt hiszem Laura a a neve (neki legalább barna-szőke párosítással), meg a barátnőjének (neki feketéből platinaszőke lesz a végére....azta) van ilyenre festve a haja. Ez a két lány aki egy kis burokba zárkózva él, csak egymással beszélnek, mással nem. Meg láttam őket két sráccal, az egyik valószínűleg külsős, de a másik ide jár, a 11.-be. Elkalandoztam... szóval. Kajálunk, közben odajön hozzánk Vani. Aztán nagyot röhögtünk. Nem bírtam megenni a barackot. Emma megszólal:

- Kérsz barackot?

- Nem. - válaszolom.

- Pedig ő nagyon meg szeretne enni téged! - mindenki elkezd veszettül röhögni. :D :"D - A-a-azt akartam mondani, ho-hogy, a barack nagyon szeretné, hogy megedd.. :))) - mondta röhögve. hahaaa. :)

Egy ideig, csak röhögtünk egyfolytába, abba se bírtuk hagyni. Eközbe láttam, hogy anna irigykedve nézett minket. És igen, direkt írtam KIS betűvel a nevét! :D bocsi, újabb Dancsós (pontosabban Dancsüs:D)/Videómániás poén. :D 

Aztán Danit kezdte csesztetni, mutatva, hogy ő milyen jól szórakozik.

Aztán visszafordultam a többiekhez, hogy tudassam vele, engem ő nem érdekel. De odajött hozzánk egy vízzel teli kancsóval. 

- Sziasztok. Hoztam nektek vizet. - közben mosolyog, de teljesen normálisan mondja. Fura... - Önthetek? - mosolyog rám.

- Ööö... igen, köszi. 

- Jaj, bocsi. De ügyetlen vagyok! - leöntött az egész kancsó vízzel az a szemét, sunyi, alaptomos... ahh!!! Mindenki döbbenten engem bámult, vagy döbbenten röhögött. Anna kivétel volt, ő elégedetten és gonoszan nézett. Hihetetlen égés volt! Persze a főgonosz kuncogva el akart sétálni. Természetesen nem hagytam. 

- Anna! Állj meg! -utánafutottam és elkapktam a karját. Húztam a lánymosdó felé, mire kiáltani kezdett:

- Ne, Roni, ne! Ne csináld! Dani, segíts! Lili! 

- Maradtok ha jót akartok! Majd négyszemközt elintézzük. - "fenyegettem" Danit és Lilit. A mosdóba érve egy kis csönd után megszólaltam.

- Mit akarsz? Mégis miért csináltad ezt?! Leégettél az egész suli előtt!

- Ez volt a célom...

- Azt sejtem. De mi bajod van velem?! Már egyszer elkábítottál. Most leégetsz! Nem értem!

- Komolyan nem tudod?!

- Komolyan. Úgyhogy mielőtt még jobban felhúzom magam, mondd el!

- Oké. Elmondom. Szóval.Megjöttél. Tiszta új vagy. És rögtön megtaláltad a barátaid, pasid is lett. Ebből csak az zavart, hogy nekem kűzdenem kell a boldogságomért, neked meg mindenben részed van. Én végre összejöttem Danival, te meg azonnal, egy nap ismeretség után Mátéval. Nekem ez olyan r*bis, úgyhogy elkönyveltelek r*bancnak. 

- Várj. Te elkönyveltél, mint r*bi?

- Igen, de nem ez a lényeg. Szóval. Aztán beigazolódott, hogy az vagy. Ezért lettem rád rohadtul pipa.

- Mi?! De én nem is...

- Csönd már! Szóval. Uhh. Grr. Akww.

- Mivan már?! Nyögd ki!

- Oké. Ráhajtottál a pasimra. És ezen úgy bedühödtem, hogy... ahhhhh!! - dobbantott egyet a lábával. 

- De nem is hajto...

- De igen! Láttam és hallottam. De ami bosszantóbb, hogy belement... tehát nem szeret. -  Ezt már halkan mondta. Alig hallottam. Lehajtotta a fejét, de amint felnézett, láttam, hogy pár könnycsepp végigcsordult az arcán. - És ez fáj. Nagyon. - elkezdett sírni. Már nem haragudtam rá.

- Ne sírj! Gyere ide. Nincs semmi baj. Én is elmesélem, hogy te mit érthettél férre. - nekitámaszkodtunk a falnak, leültünk, a vállamra hajtotta a fejét. 

- Okéhé. - mondta sírva. - De ugye nem... szóval...

- Dehogyis! Arra emlékszel, amikor megpörgetett, a suli előtt?

- Ühüm. Akkor hallottam, hogy azt mondja neked, "akkor majd hívj fel". Az volt az első jel.

- Na ja. Akkor az volt, hogy összefutottunk és a kutyájával játszani kezdtem. Erre ő azt vonta le, hogy szeretem a kutyákat, úgyhogy elhívott megsétáltatni Dusty-t. Azért mondta, hogy hívjam. Mert még egyeztetni kellett. 

- Ahaaaa. Már értem... Bocsi, csak a jó öreg féltékenység... 

- Hagyjuk... szólnunk kellett volna, hogy ne aggódj.

- Oké. Akkor nincs harag?

- Nincs. :) - megöleltük egymást, közben jöttek páran WC-re... :D

- Én a következőt akkor vettem észre, amikor tesi után kettesben a szekrényednél voltatok és totál flörtöltetek... 

- Nem flörtöltünk. Csak megadta a számát... mert máshogy nem tudtam volna felhívni.

- Jó, már tudom. Egyébként azáltal, hogy szemétkedtem veled, a lánycsapatból is kitaszítottak... csak Lili maradt velem... Na de hagyjuk is a rossz emlékek felidézését. Menjünk. A többiek már azt hiszik, hogy széttéptük egymást. :D

- Szerintem is. De megfenyegettem őket, úgyhogy szerintem nem mernek még klotyóra se jönni. :D Hátha épp egymást tépjük. :D

- Ja igeen. :D 

- Bocsáss meg mindenért, Anna.

- Sajnálom amiket csináltam... hülye voltam... bocsi Roni.

- Semmi baj. De menjünk ki, mert tényleg azt hiszik, hogy valaki meghalt... 

Kimentünk. 

- Melyikőtök nem élte túl? - kérdezte Boti. 

- Hülye! Mi a helyzet? Mit beszéltetek/ ordítottatok/ sírtatok meg? - fordult Botihoz, majd hozzánk Domi. Egyébként mind a három variáció helyes volt...

- Hívd el Annát és Lilit a bulidra, majd ott elmeséljük. :)

- Lesz bulid? Miért nem szóltatok? Tiszta parti állat vagyok. :D - majd "táncolni"... azaz táncnak nem nevezhető mozgásokat kezdett végezni. :D hülyeee:D

- Szóval kibékültetek? De jó!! :) - reagált mindenki. - Anna, Lili, facebookon küldöm az infókat. :) - folytatta Domi.

Ezután elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy mikor találkozunk face-n, és hazamentünk. Mázli, mert Anna miatt annyira égtem!! Már nem haragszom rá, de az egész suli látta... na mindegy. Át is öltöztem. Remélem nem fáztam meg. Gyorsan megírtam a leckét, szóbelit is tanultam, aztán nagyjából összeraktam a cuccokat a hétvégi pizsipartira, olvastam, Patrikoztam (olyat is csak én tudok:D), TV-ztem, és mentem facebook-ra, meg skypera, hogy kitárgyaljuk a napot, az ebédet, és a bulit.

Vélemény: jó nap. De Anna elég szemét volt... de már értem miért. És kibékültünk. :) Hiba is kell, hogy tökéletes lehessen. És a mai az volt.♡

12. Fejezet

Szeptember 11. csütörtök

Elég furát álmodtam... Patrik bejön a szobámba, és elkezd fetrengeni a földön röhögve. Aztán Dani és Máté is. Majd Domi, Vani és még vagy egy millióan. Aztán álmomban felébredek. És Danit látom, amint szerelmet vall (??? WTF ???) Máté meg tűri és rám mosolyog. Majd Dani megcsókol. Máté a haverom(??). Felébredtem. Most igazából. Nem értettem az egészet. Na mindegy. Elkészültem, majd bejött Patrik a szobámba, röhögve. Youtube-on mutat egy csatornát: Videómánia. Megnéztünk pár videót, ami nagyon tetszett. Feliratkoztam. :D Elindultunk a suliba. A mai szettem egy fekete vöröses póló és egy fekete leggins volt egy fekete magassarkúval. Ahogy a suli elé értem Máté jött oda hozzám Danival és mindketten egy puszival köszöntöttek. Máté furán nézte Danit, de mondtam egy "bratyó"-t, és átkaroltam (Mátét:D). A csajokkal váltottam pár szót, és Domi kijelentette, hogy pizsipartit szervez az osztály lánycsapatának, ami velem bővült. :) Meg persze Vani is ott lesz, mint a mi kis hugicánk.♡ Én, és persze a legjobb barátnője, aki egyben a parti szervezője, Domi is meghívta. Már alig várom. :) Olyan jó lesz <3 Most hétvégén tartja. Még anyáékkal kell megbeszélnem, de szerintem tuti megengedik. Hiszem mit meg nem tennének, hogy a kislányuk boldog legyen a költözés után, egy teljesen idegen városban. :) A mai nap a suliban átlagosan telt. Tanultunk, tanultunk és csak tanultunk egyfolytába. De mindegy, nem fomtosak a részletek, nincs is kedvem leírni. Igazából az egész nap a bulin zsongtunk. Az utolsó óra után lementünk az ebédlőbe és beálltunk a sorba kajáért. A sor mellett három lány tolakodott előre, Szamanta és a társai és betolakodtak egy 5.-es kislány elé, őt félrelökve. Szegény meglökte a mögötte állókat, ezáltal leesett pár kanál meg kés. Amúgy ma karalábéleves és tökfőzelék volt a menü. Brrr! Nemcsodálom, hogy a három lány a kaja láttán inkább vissza fordult és nagy ricsajjal (ami a magassarkúikat illeti) távoztak az ebédlőből. Mi egy nagyobb asztalhoz ültünk le Emmával, Domival és Tinivel, majd csatlakoztak hozzánk a fiúk is. Ebéd után hazarohantam és meggírtam a leckémet. Ma elég sok szót tanultunk angolon és németen is. A töriórán leírt vázlatokat is átnéztem, mert abból is nagyon sokat vettünk ma. Eltelt 1-másfél órába mire mindennel elkészültem. Anyu pedig ötkor hazajött és siettek gyorsan tovább, mert Patriknak hokiedzése volt. Anyut, egy gyors puszival üdvözöltem és megettem a szendvicset is amit hozott nekem, hogy tudjak valamit enni még edzés előtt. Egy félóra múlva én is elindultam táncra, de előtte jól bezártama házat. A buszmegálló nem volt olyan messze a házunktól, pár perc alatt leértem oda. Nemsokára megjött a busz és felszáltam rá. Táncon még nincsenek barátaim, csak Debrecenben, de... próbálkozok itt is beilleszkedni. Már a fashion dance-részét elkezdtük múlt órán, de csak pár lépést. Ez volt az előző óra: bemutatkoztam, valamint még másik két lány, akik most jöttek át egy másik egyesüettől. Megbeszéltük az év menetét, bemelegítettünk,  gyakorlatoztunk, bemutattuk, hogy ki mit tud, majd vettünk egy pár lépést a tánc elejéből. Ma rájöttem, hogy itt is nagyon szeretem a táncot. ♡ Mármint a csoportot, az oktatást, az embereket, a hangulatot, a koreót stb. Bementem az öltözőbe,rögtön mindenki "Szia Roni!"-zott, örültem neki. :) Az óra jól telt, úgy beszélgettünk, mintha régi barátok lennénk. Olyan jó, hogy ilyen befogadó, kedves a közösség!<3 Együtt nevettünk, bénáztunk, táncoltunk, beszélgettünk... csodáltaos érzés volt! Érzem, hogy itthon vagyok, és valahova tartozom. Leírhatatlan! 

A csapat tagjai: a két új lány, Barbi és Viki, Bexi (Rebeka), Virág, Liza, Kitty és én. Heten vagyunk. :)

Az estét nem ragoznám, én a szobámban megnéztem pár Sam&Cat részt, úgy szeretem. ♡ Ariana az egyik kedvenc énekesem/színészem, jó lenne ha a való életben Jennette-el kibékülnének. Aztán facebookoztam, Vani és Domi Castle-t néznek, szóval néztem én is egyet. Nem rossz. Aztán bejött Patrik.

-Roni, nincs egy kölcsön ezresed?- az egész családnak én vagyok a bankja, vagy mi?!

- De van. - és kivettem a pénztárcámból ezer Ft-ot, majd a markába nyomtam. - De visszaadod!

- Vissza.

- Kamattal? :D - kiabáltam utána.

- Hahahaaa. :D

Köszii. :D  Elkészültem, vacsiztam a családdal, stb., aztán lefeküdtem. A mai jó napról, a táncról akartam álmodni. :))♡

Vélemény: Tökéletes nap.♡ A suli is bennevan. Hát, mindegy. :D

11. fejezet

Szeptember 10. szerda

Nos. Ma mondtam el a csajoknak, hogy mi is a helyzet Mátéval. Reggel 6-kor rögtön

azzal kezdtem, hogy küldtem egy SMS-t mindenkinek, hogy háromnegyed óra múlva

a lány WC-ben SÜRGŐS megbeszélés, minden lányt érint.

A suliban rögtön a megbeszélt helyre mentem, mert minél hamarabb el akartam

intézni. A WC-ben egy nagy, tényleg nagy tömeget találtam. Ott volt az összes lány,

köztük egy ismeretlen arc.

-          Sziasztok! – köszöntem, és odaléptem az „archoz” – Téged hogy is hívnak? Ez

pofátlanság, tudom. De tényleg csak párotok nevét jegyeztem meg, akik odajöttek hozzám… Ugye nincs harag?

-          Dehogy! Semmi baj, tényleg. Martina vagyok. – mosolygott, miközben nyújtotta a kezét.

-          Örülök, Martina. – ráztam meg a kezét.

-          Én is. Na szóval, mi a nagy hír?

-          Nos… ez elég hihetetlen és tudom, olyan mint egy tündérmese, de igaz. És hihetetlenül boldog vagyok! 

-          Naaaa, mondd már!! Roni, ne húzz fel! – kezdett ideges lenni Em.

-          Jólvanna’! Szóval. Mátéval jól kijöttünk…

-          Na ne!! Máris?! Juuuj de örülök nektek! Szeriii! – ugrott nekem, majd ölelt meg Emma.

-          De. Máris. Köszi. Én is. És igen. Ahogy mondanád: Szeriii. – adagoltam, amiket mondott.

-          Komoly, Roni? – kérdezte Martina.

-          Igen. Tényleg, amúgy téged hogy kell becézni?

-          Martina.

-          Nem! - Vágott mindenki a szavába. – Martina, háát oké. De az igazi a Martu. – folytatta Lili.

-          És persze a Tini. Elneveztük Martina Stoessel-ről, tudod, Violetta. – mondta Domi és Vani. Igazi Vilu fanok.

-          Ahha. Tök jó. 

-          És, ha Tininek kitaláltunk egy sztárról, akkor Roninak miért ne? – kacsintott Vani. (amúgy most vettem észre Annát a sarokban gubbasztani, szerencsére nem szólt hozzá a beszélgetéshez)

-          Okkéé. - mosolyogtak rosszakaróan a lányok.

-          Legyen Ronaldinho! :D – ötletelt Lili, miközben kisétáltunk a WC-ből.

-          Ez jó! – mondta Vivi.

-          És ha Ronaldo lenne? – kérdezte Tini.

-          Szerintem meg ne nevezzük el sztárról! Inkább engem kéne! Na! Várom az ötleteket!

-          Kuss, már!

-          Te ne szólj bele!

-          Ha ilyen vagy inkább maradj csöndben!

-          Szipirtyó. Nekem ez az ötletem!

-          Hagyjátok már abba! – avatkoztam bele a vitába. – Kösz csajok, de elintézem. Sam. Ez csak egy poén. A Violettából, mondjuk, lehetnél Ludmilla. Ő egy igazi sztár! – kacsintottam a többiek felé. – Pontosabban szupernova. – Amúgy ti Leónosok vagytok vagy Thomas pártiak?

-          Leon.

-          Leon.

-          Leon.

-          Mindkettő.

-          Leon.

-          Leon.

-          Thomas.

-          Leon. 

- Diego! :D – hangzottak a válaszok.

-          Én eleinte Thomas fan voltam, de átváltottam Leonra. Úgy is ő győz. Thomas elmegy, aztán jön Diego. – osztottam az észt. :P – Na de mindegy is! Itt van Tini, Ludmi, Ronaldo és a barátaik! – ekkor már a teremben voltunk. De a fiúk sehol. Vajon miért? ;) És megjöttek, röhögve, ünnepelve.

-          Gratula, Roni. – jött oda Boti.

-          Köszi, Boti. Amúgy ha szeretnéd szétkürtölheted: az új beceneveim Ronaldinho és Ronado. A második variációt jobban szeretem. – mosolyogtam rá.

-          Muhahahaaa! Ronaldo, tesó! Gyere ide! – úúúgy megölelgetett! :D És nyomott egy puszit a homlokomra.

-          Gratu az ifjú párnak! – kiáltotta el magát Vivi.

-          Hé, még nem házasodtunk össze! :DD – poénkodott Máté.

-          Úgy van! Köszi mindenkinek!

-          Sokáig!! – lökte oda Dani.

-          Kösz, bratyó.

-          Na mi van? Bratyó vagyok? Igen?

-          Ige..neeee!! Tegyél le!! – mert felkapott, mint egy zsákot, és cipelni kezdett.

-          Miért? Tudtommal ezt csinálja egy bratyó. – letett.

-          Na végre! Kösz… bratyó. :P

-          Elmész a francba hugi.

-          Álmodozz szeretett bátyusom. <3 Amúgy akit érdekel facebook-on ki lesz írva.

-          Oké/nézem/lájkolom/kommentelek oda is… stb. válaszokat kaptam :DD.

A nap további része átlagosan telt. Mondjuk a tesi kivétel, akkor már fáradtak voltunk. :D Muhahahaa. Szóval, az volt, hogy párba kellett állni. Persze, Mátéval egymást választottuk. Egymást kellett „lovagoltatni”, tehát egymás hátán kellett lovagolni. :D Nekem ez nem esett nehezemre, sőt, kifejezetten élveztem. Na, az már más kérdés, hogy én hogy bírtam el Mátét… xD

Úgy mentünk végig, hogy én fogtam a lábát, ő meg terpeszben fogta a vállamat és futottunk. Tök jó volt. :D :’D Szakadtunk a röhögéstől, sokan (köztük én is) fetrengtünk is. :D Tudom, hülyének néznek sokan, de már tényleg lefáradtunk. Agyban. És ezt is biztos kérdezné az a „sok”: Ezek ilyenkor mit érezhetnek?

Válaszom: Jobb, ha nem tudod. :DD

Amúgy megbeszéltük Mátéval, hogy minden nap ezen túl megyünk így egy kört. 

Vélemény: Máté, a picipaci. :'D És Dani, a bratyóó. :'D Úgy néz ki, megint elfáradtam agyban. Waa :'D sírok... a röhögéstől. Csak azt nem tudom, hogy min nevetek. :'D no comment. :D